Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

Ajánlás

múltjának kutatói előtt eleddig jórészt ismeretlenek voltak. Igen tanulságosan ir a Szerző a Szabolcs vármegyei iparosság számának az országos átlagtól való elmaradottságáról, s a céhes szerződések alacsony számáról. A XVIII. század vége és a XIX.század azonban itt is egy rendkívül erőteljes, dinamikus fejlődést mutat.Fontos tényeket tár fel és közöl a kézműves készítmények értékesítéséről és az áruló színekről. Személy szerint én mégis dolgozatának azokkal a részeivel ismerkedtem nagy érdeklődéssel, amelyek a kézműves céhek filiális kapcsolatairól, s a kontárságról szólnak. Nagy figyelmet érdemel a kötet azon fejtegetése, ahol a Szerző a XVIII. századi Nyíregyháza harcos igyekezetét mutatja be az iparűzők mezőgazdasági tevékenysége ellen. A város ugyanis szigorúan közbelépett, mikor a "Mester Emberek... mesterségeknek és kézi müveknek hátra vetésével magokat paraszti és mezei gazdaságra is agyak és ezáltal azon mezei gazdáknak,kik a földművelésnél egyebet nem tanultak, ártalmakra törekednek." A dolgozatnak ez a részlete messze túlmutat az írás szűkebb tárgyán, s egy szélesebb gazdaságtörténeti elemzés fontos - tovább kibontandó - gondolata lehet. Szabó Sarolta kötetét, amely alapos, a téma forrásainak feltárása szempontjából példamutató, aprólékos kutatómunka eredménye, jó szívvel ajánlom a tisztelt Olvasó figyelmébe. 1992 szeptembere Bodó Sándor