Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

IV. Az iparosok életviszonyai a XIX. század első felében (az árvaszéki és hagyatéki leltárak alapján)

nos. Ott is az iparosok 8-10 X-a rendelkezett csak nyersanyagkész1ettél. 134 Készáruja a mesterek valamivel nagyobb százalékának volt. Ez sem jelentett az összvagyonhoz képest csupán 1-3 X-ot. Fabry Dániel csizmadia mester 196 vf. 34 xr. értékű készárut és nyersanyagot hagyott hátra,ebbÖl 105 vf. 30 xr. a bőrök és talpak értéke, a fennmaradó összeg 15 pár dj csizma és 2 fejelés ára. 135 Hanó János tímár mester összvagyonát 512 vf. és 52 xr.-ra értékelték,ebből 50 vf-ot tett ki a kikészített bőrök ára. 138 A műhely, a szerszámkészlet képezte az iparosok legalapvetőbb vagyonát. Az összeírásokban maga a műhely igen alacsony becsértékben szerepel,a benne található szerszámok értéke mindig magasabb volt. Fabry Dániel műhelyét 10 vf-ra becsülték, a szerszámokat 26 vf-ra. 137 Hoch János szerszámai 154 f. 39 xr-t értek, ami az ingatlanon kívüli vagyonának valamivel több mint 10 X-a volt. 138 A műhely és a szerszámok értékének ilyen magas aránya nem jellemző. Az ingatlannal is rendelkező mesterek összvagyonán belül alig néhány százalékot tett ki a műhely és a szerszámok értéke. A szerszámkészlet szegényesnek tűnik bármelyik mesterséget is nézzük, még ott is,ahol vagyonosabb mesterről van szó. A szerény kereslet nem tette szükségessé a műhely felszerelésének bővítését.Az iparűzés hasznának nagy része nem az árutermelés bővítését szolgálta, inkább ingatlanba fektették plusz jövedelmeiket az iparosok. 134. DÓKA Klára 1975. 565. 135. SzSzMLt. V. A. 102/1. 1808. 136. SzSzMLt. V. B. 146. 1851:54. 137. SzSzMLt. V. A. 102/1. 1808. 138. SzSzMLt. V. B. 146. 1851:54.