Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

IV. Az iparosok életviszonyai a XIX. század első felében (az árvaszéki és hagyatéki leltárak alapján)

Csödeljrás indítása céljából írták össze két nyírbátori mesterember vagyonát. 132 Sindler János takács 1838-ban megszökött és maga után hagyott 157 vf. 13 xr. adósságot, oly módon, hogy a felvállalt munkákat nem készítette el. így 12 megrendelőjét károsította meg. Ezért összeírták vagyonát,amely ingóságokból (néhány bútor és háztartási eszközök) és a műhely berebdezéseiböl állott.Ezt elárverezték és az ebből befolyt 52 f. 10 xr-t osztották el a károsultak között. Mivel a tartozás jóval nagyobb volt mint az árverésből befolyt összeg, ezért ézt az összeget úgy osztották szét a károsultak között, hogy minden forint kár után 20 xr.-t térítettek vissza. Szegedi Mihály csizmadia ellen 1842-ben azért indítottak csődeljárást, mert házvásárlás következtében 265 forinttal adós maradt. Ezért vagyonát zár alá vették. Ha Szegedi Mihály kezest tud állítani,aki a tartozást "meghatározandó időben kifizetiakkor a hatóság engedélyezi a zár alól való felszabadítást. A kezességet anyósa vállalta, aki vagyonával szavatolta a hátralévő tartozás visszafizetését. Gyakran a céhek is adtak kölcsön tagjaiknak a szokásos feltételek mellett. Erre a céhiratokban és a hagyatéki leltárakban vannak utalások. 133 A mesterek vagyonához tartozott az ipari felszerelés, benne a műhely szerszámkészlettel, a nyersanyag és a készáru. A nyersanyag-felhalmozás nem volt jelentós egyik mesterségnél sem területünkön, de az ország iparilag fejlettebb részein sem volt általá132. SzSzMLt. V. A. 202. 2. csomó j. 133. SzSzMLt. IX. 1-2. doboz a nyíregyházi tímár céh iratai.