Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

IV. Az iparosok életviszonyai a XIX. század első felében (az árvaszéki és hagyatéki leltárak alapján)

mesteremberek nagyrésze szolobirtokkal is rendelkezett. Ezek a szolok a város közvetlen közelében helyezkedtek el (Ószőlö,Újszőlő,Kisteleki szőlő,stb. ). Nagykálló, Nyírbátor mesterembereinek vagyoni helyzetéről nem nagyon maradtak feljegyzések. Néhány peres ügyben utaltak egy-egy mester ingatlanaira,így szőlőbirtokra is. Nyírbátor esetében maradtak fenn végrendeletek és hagyatéki leltárak 1811 és 1849 közötti időszakból. 130 Ezek az iratok a mesteremberek ingatlanaira nem tartalmaznak adatokat. Azonban joggal feltételezhetjük, hogy a földművesek mellett az iparosok is bírtak szőlőterületekkel. A kézművesek kölcsön- és pénzügylétei a hagyatéki leltárak alapján viszonylag jól kitapinthatók. Ez adódik a hagyaték szerkezetéből, a leltárak passzívum része az adósságokat, aktívum része az örökhagyó másnak nyújtott kölcsöneit tartalmazza. Készpénz szinte egyáltalán nem volt a hagyatéki leltárakban. Kölcsönt adtak a mesterek, de az összvagyon összegéhez képest kis mértékben,néhány kivételtől eltekintve. Hoch János nyíregyházi kovácsmester 800 vf-ot adott kölcsön. Városi lakóháza és másfél kötélalja földjének becsértékét nem tüntette fel a leltár, de becslésem szerint ez az összeg az összvagyon kb.1/5ét tehette ki. Ugyanakkor feljegyeztek 1835 vf.kintlévőséget, amelyet a fia Hoch János, aki szintén a kovács mesterséget tanulta,szedett be, valamint 1890 vf. kiadást,amelyről szintén a fia adott kimutatást. Ezen felül maradt még 1101 vf.,amely az "árva tömeg" része az említett városi lakóházzal és a másfél kötélalj földdel. 131 130. SzSzMLt. V.A. 202.2 csomó i.j. A forrásokat ismertette BENE János 1989. 131. SzSzMLt. V. B.146. 1851:54.