Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

IV. Az iparosok életviszonyai a XIX. század első felében (az árvaszéki és hagyatéki leltárak alapján)

IV. AZ IPAROSOK ÉLETVISZONYAI A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN (az árvaszéki iratok és hagyatéki leltárak alapján) A kézművesek életviszonyait alapvetően meghatározta vagyoni helyzetük. Erről a történeti forrásokban található legteljesebb képet a hagyatéki leltárak adják. A hagyaték a legteljesebb vagyoni mérleg, tartalmazza a megélhetés forrásait, ezen kívül az egyén és a háztartás életkörülményeire utaló elemeket, mindenekelőtt a lakást. Egy hagyaték szerkezete a társadalmilag megkülönböztetett vagyontárgyak együttese, amely társadalmi csoportonként elsősorban összetételében különbözik.A hagyatékok szerkezeti és nem elsősorban összetételének kezelése azért szükséges, mert csak ritkán tartalmazzák a hagyatékhagyók teljes vagyonát. A hagyaték összértékeit, ezen belül összetevőinek felsorolását a hagyatéki eljárás szabályai és helyi szokásai határozták meg. A hagyatéki leltárak tehát közvetlenül nem használhatók fel arra, hogy megtudjuk, milyen vagyontárgyak voltak egyes hagyatékhagyók birtokában. De alkalmasak arra, hogy szerkezetüket és értéKarányaikat mutatóul alkalmazzuk a társadami különbségek, ezen belül az életviszonyok különbségeinek leírásanál. 124 A hagyatéki leltárakat a község,mezőváros elöljárói vették fel az elhunyt vagyonáról a hátramaradt hozzátartozók jelenlétében. Maga a leltár két nagy egységre tagolódott.Az A rész a követelési vagy cselekvő állapotot rögzítette, azaz az ingó és ingatlan vagyont vette számba (pl. a ruha- és fehérnemüek,bútorzat, háztartási eszközök, lábas- és aprójószágok, 124. TÓTH Zoltán 1989. 93-94.