Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

III. Anyagbeszerzés, értékesítés

végén a legfrissebb céhtagok. Mint ahogy a szabó céhnél,úgy itt is voltak kísérletek az árusítóhelyek sorsolás, nyllhúzás útján történő elosztására. Ezek a törekvések azonban itt sem vezettek eredményre. A céhmesterek többsége ragaszkodott az életkor szerinti joggyakoriáthoz:az öregek fizettek a legrégebben, s így a legtöbb hozzájárulást a céh közös céljainak megvalósításához. Az árusító színbe nem fért be egyszerre valamennyi mester,ezért úgy osztották be,hogy egyik felük az egyik szombaton,másik részük a következő szombaton árusíthatta a saját maga készítette csizmákat. A céhszabályok egyaránt tiltották a színen kívüli árusítást,és azt is, hogy egy mester másnak a készítményeit eladja, m A nyíregyházi szíí csök 1844-ben építettek közös árucsarnokot, a tímárok árusító színjét 1863-ban átépítették és kibővítették, amihez a város tégla- és cserépgyárából 10.000 lapos cserepet, 50 hajtott cserepet, 15.000 téglát hitelbe vásároltak 309 ft 50 xr osztrák értékben 6 évi visszafizetéssel 6 X kamat mellett, A nyírbátori generális céh saját árusító szín felállítását 1827-ben határozta el. 120 A feljegyzésekből nem derült ki, hogy hol épült, milyen nagyságú épületről van szó. A számadáskönyv szerint 1829 végére állították fel az árusító színt. 1827-ben (febr. 17.) Locusnak való fát vettek,ami jelzi, hogy 117. MARGÓCSY József 1984. 57-58. 118. KISS Lajos 1929. 17-18. 119. SzSzMLt. IX. 1. 2. doboz 1863. 120. SzSzMLt. IX.8-9. A nyírbátori céh számadáskönyve 1827. márc. 24-i feljegyzése tesz említést először az árusító színről: "A szén eránt Justantiat Írattunk és Károlyba küldettük, erog. 6 Rf 30 xr.