Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

III. Anyagbeszerzés, értékesítés

a kor szokásainak megfelelően a vásárokon az árusítás rendjét nyílhüzás útján állapították meg. A céh iratok a nyersanyagbeszerzésről nem sokat árulnak el. A csizmadiákat a tímárok látták el bőrrel. Nagykállóban például egy peri

rat szerint 1825ben egyetlen tímár volt, akit zsidó vallása miatt a varga céh nem akarta befogadni. A csizmadia céh vezetői azonban a főszolgabíróhoz írt levelükben bizonyították, hogy nagy szükségük van a tímárra, mivel a vargák r

*kivált nyárba nem igen dolgoznak " és emiatt nekik Debrecenbe és Nyíregyházára kell menniök bőrökért. A perirat rávilágít arra is, hogy a kállai csizmadiák nemcsak időszakosan űzték mesterségüket, mégha volt is szőlő- és földtulajdonuk. Egy 1836-os bejegyzés szerint a csizmaszárhoz való bőröket az árulószínbe is vittek eladni. 121 A magyar szűcsök juh- és báránybőrbol dolgoztak, a bélelő német szűcsök vadborökböl is. Az alapanyagot részben a helyi mészárosoktól,juhászoktól, kereskedőktől vásárolták, részben a vásárokon szerezték be. A nyíregyházi szűcsök leggyakrabban a debreceni vásárokon vették meg borszükségletüket, főként a tavaszi (Szt. György napi) és őszi (Szt. Mihály napi) vásárokon. Eljártak még Tokaj, Bodrogkeresztúr, Vásárosnamény bőrvásáraira is, ahol a borkereskedők és a juhászok maguk is árultak bőröket 2-300 darabjával. 122 Az egyes iparágak által készített termékek fajtáiról adnak áttekintést a 1 imitációk. Szabolcs megyében talán az ipar fejletlensége miatt az iparosokra vonatkozó árszabások száma rendkívül kevés. 1695 és 1819 között hétszer bocsátott ki árszabást 121. RATKÓ Lujza 1988. 179. 122. KISS Lajos 1929. 7-8.