Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

II. 2. A céhes ipar jellemzői Szabolcs megyében

űj, Borsod, Gömör, Szepes, Sáros vármegyék). Nagyon változó az évenként beszegődött legények száma, 2 és 11 között ingadozott, ugyanakkor voltak olyan évek, amikor egyetlen új legény sem jelentkezett (pl.1829, 1836, 1841, 1844, 1847, 1848, 1850-1852, stb.). Nyírbátorból szintén a csizmadia mesterek számát ismerjük két időpontból. 1806. február 1-én 19 mester dolgozott a céhben, 91 1822. január 1-én 25-en voltak. Forrásaink szerint Nyírbátorban a generális céh négy céhet foglalt magában, mindegyiknek külön céhmestere volt. Igazgatási szempontból együtt intéződtek a szűcs és a szabó céh, valamint a csizmadia és a tímár céh ügyei. Ismerjük még a tímár és csizmadia céhbe felvett mesterek számát 1819 és 1839 között.Ez alatt az időszak alatt 40 csizmadiát és 1829-1839 között 4 magyar tímárt és 5 varga mestert vettek a céhbe. 93 Nyíregyházának a megye egyéb településeihez viszonyított dinamikus fejlődése alapján a kézműipar tekintetében igen kedvező feltételek meglétére lehetne következtetni. A rendelkezésemre álló források ezt nem támasztják alá, sőt elmondható, hogy a növekedés úgy következett be, hogy az iparosok közben az állandó, többirányú szorongatottság állapotában voltak. A XV

III. század végének és a XIX.század elejének fö problémája a saját céh hiánya volt, ez kiszolgáltatottságot és súlyos anyagi megterhelést jelentett a nyíregyházi iparosoknak. Ez az önálló céhek létrejöttével megszűnt. 91. SzSzMLt.IX.8-9.A nyírbátori céh ikv.1806.rebr.1. 92. SzSzMLt. IX. 8-9. uo. 1882. jan.l. 93. SzSzMLt. IX. 8-9. uo. 1819-1839.