Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)
II. 2. A céhes ipar jellemzői Szabolcs megyében
Források hiányában nincs mód elemezni a többi mezőváros esetében a céhesek számának alakulását, csupán a rendelkezésemre álló adatok ismertetésére szőri tkozhatom. Nagykállóban a csizmadiákra vonatkozóan az elsó adat 1845-ből való. 87 A ce h kasszájában lévő 500 Ft szétosztásakor készült egy névsor, amely a mesterek osztályba sorolását is fel tüntette.Az "első clasisba'" 38, a másodikba 24, a harmadikba 8 mester tartozott,összesen 70 fo. A létszám azonban nem teljes, mert itt nem jöttek számításba a mesterek özvegyei, akik tovább folytatták a mesterséget és a landmajszterek, vagyis a "kin lakó mesterek". A mesterek osztályba sorolását vagyoni állapotuk és segédeik száma alapján végezték. A kállai csizmadia céh azonban másként határozta meg az osztályokat. "Az első Clasisnak mindég 38 személyből fognak állani a második Klasisnak amennyi mester Emberek létezni fognak a harmadik pd (pedig) mindenkor az újonnan Czéhbe állókból fognak állani továbbá ide értetödnek val a mint az özvegyek úgy az km lakó mesterek. 88 iggiben 42, 1865-ben 47 mestert írtak össze. 89 A nagykállói szűcs céhnél az ott megfordult mesterlegények számát ismerjük 1819 és 1870 közötti időszakból. 90 A két időpont között összesen 102 legény adta meg a társpoharat és dolgozott hosszabb-rövidebb ideig a céhnél. Közel egyharmaduk volt nagykállói és a fele Szabolcs megyei. A megyén kívüliek közül legtöbben Zemplén megyéből fordultak itt meg, de élénk volt a kapcsolat más északi és felvidéki megyékkel is (Aba87. RATKÓ Lujza 1988. 179-180. 88. SzSzMLt. IX. 5. A nagykállói csizmadia céh iratai 1845. febr. 15. 89. RATKÓ Lujza 1988. 180. 90. SzSzMLt. IX. 5. A nagykállói szűcs céh iratai