Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

II. 2. A céhes ipar jellemzői Szabolcs megyében

iparosok a lakosság igényeit elégítették ki részben a ruházkodás szempontjából, részben a mezőgazdasági termeléshez szükséges termékeket állították elő illetve javították.Egy sor új iparág megjelenése Nyíregyházán 1868-ban (aranyműves,orgonamüves,műszerész, nyomdász, könyvkötő, gépész, stb.) azt mutatja, hogy a város már egy nagyobb terület kézműipari ellátó központja, illetve a kor újabb,nem csupán a mezőgazdasági termelést szolgáló,kiegészítő mesterséget karolta fel. A rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján Nyíregyházán dolgozott a legtöbb iparos a XIX.század folyamán. Az 1793-as összeírás 255 mestert, 153 legényt és 200 inast talált itt. °@ Nyíregyháza ekkor már dinamikus mezőváros, ahol a kézműipar messze a legfejlettebb az összes többi megyebeli versenytársánál, annak ellenére,hogy önálló céhei még nem voltak. A következő fél évszázadban is a fejlődés töretlen, már ami az iparosok számszerű gyarapodását illeti. Az 1850-ben készült összeírás 437 mestert, 138 legényt és 125 inast vett számba a városban. ^1 Feltűnő, hogy míg a mesterek száma 1793-hoz képest lényegesen nőtt,a legények,de különösen az inasok száma csökkent. Ez tévedhetetlenül jelzi, hogy a céhes ipar válságának kezdetére jutott az országnak ezen a részén is. (II. táblázat) E két összeírás (1793 és 1850) adatainak összehasonlítása azt mutatja, hogy a mesterek számában történt változás, - 1793-ban 255 fő, 1850-ben 437 fő - követte a demográfiai változást és ennek megfele80. SzSzMLt. V. A. 102/9. 46/126. 1793. Mesteremberek conscriptioja 81. ÁCS Zoltán 1982. 25-26. munkájában közölt forrásokat használtam fel