Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)
II. 2. A céhes ipar jellemzői Szabolcs megyében
loen a fogyasztópiac növekedését. A város lakosságához viszonyítva 1793-ban 3,3 %,1850-ben 3,5 % a kézművesek aránya.(A város lakossága a XVIII.század végén 7163 fö, 82 1850-ben 13 118 fő.) 83 A mesterek száma ugyan nőtt,de csökkent a legények és az inasok száma, amely mint említettem, egyértelműen a hányat lás jele.Ugyanakkor az összeírt szakmák száma 17-ről 36-ra emelkedett. Az egyes szakmákat tekintve a csizmadiáknál a mesterek száma 1793-ban 115 fő, legény 63 fő, inas 121 fő; 1850-ben 117 fő mester, 40 fö legény, 28 fő inas. A csizmadiák száma, különösen ha a legények és az inasok számát is figyelembe vesszük, relatíve csökkent. Ezért nem meglepő,hogy a megye engedélyezte a kontároknak olyan lábbelik árusítását,amelyeket a debreceni csizmadiáktól és nagykárolyi boltosoktói vásároltak. 84 Ugyanez a tendencia a szűcsöknél (1793-ban 33 mester, 17 legény, 10 inas; 1850-ben 31 mester,9 legény, 12 inas),a kovácsoknál (1793-ban 18 mester, 11 legény, 16 inas; 1850-ben 16 mester, 6 legény, 10 inas), vagyis csökkent az utánpótlás,jelezve a termékeik iránti kereslet változását,a fogyasztási szokások alakulását. Más szakmáknál jelentős számbeli gyarapodás figyelhető meg,így a szabó céhnél (1793-ban 22 mester, 7 legény, 10 inas; 1850-ben 59 mester, 24 legény, 27 inas), és a tímároknál (1793-ban 15 mester, 6 inas; 1850-ben 43 mester, 8 legény, 5 inas). A molnároknál a fejlődés jelentős a mesterek számában (1793-ban 9 mester, 8 legény, 7 inas: 185082. DANYI Dezső - DÁVID Zoltán 1960. 185-163. 83. ACS Zoltán 1982. 53. 84. EPER JESS Y Géza 1967. 166.
