Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

II. 2. A céhes ipar jellemzői Szabolcs megyében

dö mezőváros Szabolcs megyében a legtöbb iparost foglalkoztatta, hanem azért is,mert e városra vonatkozóan maradt meg a legtöbb forrásanyag.(I.táblázat) Az 1828-as és az 1868-as adatokat összevetve az első pillanatban szembe tűnik,hogy Nyíregyháza a megye kiemelkedő kézműipari központja már 1828-ban, hiszen a vizsgált településeken együttesen nem működött annyi iparos, mint éppen itt. (Itt nem térek ki arra, hogy az 1828-as összeírás adatai mennyire megbízhatóak, ez külön forráskritikai elemzést kíván,amely most nem feladatom.Az összeírás adatait tendencia jelzésére használom.) Különösen figyelemre méltó Nagykálló és Nyíregyháza összehasonlítása, mert jól látható, hogy Nagykálló a kézműiparosok számát tekintve nem volt vetélytársa Nyíregyházának. A két összeírás között eltelt 40 évben a kézműipar fejlődése - a kapitalizálódás hozta nyilvánvaló válságjelenségek ellenére - igen dinamikus. Nyíregyháza megőrizte kiemelkedő szerepét,a megye kézművesiparának központja, Nagykálló,Nyírbátor,Kisvárda pedig közel azonos nagyságrendű termelést felmutató alközpont. Ha a számba vett szakmák szerinti specialízációt vizsgáljuk,akkor ebben is Nyíregyháza emelkedik ki, 1828-ban 24 szakmában, 1868-ban 50 szakmában dolgoztak mesteremberek. Kisvárdán 12 ill. 32, Nagykállóban 6 ill. 23, Nyírbátorban 16 ill. 31 a szakmák száma a két időpontban. A specializáció minden iparral rendelkező településen jelentősen nőtt a vizsgált időpontok között, Nyíregyháza mellett Nyírbátor és Kisvárda mutat a legdinamikusabb növekedést. Az iparágak közül mindkét időpontban és minden nagyobb településen a legnépesebb a csizmadia mesterség. Nagyszámú mester dolgozott a kovács,a szabó, a szűcs, a tímár, a kerékgyártó szakmákban. Ezek az