Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

II. 1. A céhek kialakulása

egyházi szűcs mesterek 1790-ben május 2-án állottak be a nagykállói céhbe. Ezt a vármegye is jóváhagyta és 1792-ben, mivel a belépéskor kötött megállapodás minden pontjával nem értettek egyet, ujabb egyezségre léptek. 67 Ennek értelmében minden bevétel harmadrésze az anyacéhet illeti, ezért megengedik a nyíregyháziaknak, hogy éljenek a céh artikulusaival, és azon " jussal, amellyel mi élünk... 1796-ban a nyíregyházi mesterek céhalakitási kérelemmel fordultak a vármegyéhez, amely azonban nem ajánlotta a Helytartótanácsnak. Ugyanakkor felszólította őket a vármegye az anyacéhvei kötött megállapodás betartására. "A Nyíregyházi és NKálldi Chébeli mesterek között fenn forgó keresetek eránt szellő jelentésre meg határoztatott, hogy a Felséges Királytól tsak a NKállai Czéheknek lévén (privilégium) adattatva, a Nyíregyházi Czéhbeliek különös petséttel, és egyéb Privilégált Chéheket illető különös Jussokkal nem élhetnek, hanem csak a Nkállai Czéhbel

iékhez incorpora Itassák magokat, és ezeknek petsettyeikkel éliyenek. " 68 A későbbi évek során a vármegye magatartása megváltozott. 1806-ban, majd 1810-ben a Helytartótanács elé terjesztett folyamadványukban pártfogolták a nyíregyházi céhek önállósulási törekvéseit. A XIX. század elejére ugyanis a megyében "nem lévén Nyíregyházán kívül több ollyan város vagy helység, melyben számosabb Mester Emberek volnának, mesterségeket egész erővel folytatnák. Megyénknek nagy része, kiváltképpen adófizető lakosaink azon Mesteremberek munkájával élnek, s tőilök ruházkodnak, sőt midőn a Mester Emberek munkájára közönséges szükség vagyon 67. Jósa András Múzeum Tört. dok. 67.212.1. 68. U. o.