Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

II. 1. A céhek kialakulása

sán fáradoztak. Ezt tükrözték a Habsburg birodalomnak az iparfejlődés szempontjából különböző fejlettségű területei a XIX.sz. első felében: legfejlettebb volt Lombardia, Trieszt és Velence, ahol a legteljesebb iparszabadság uralkodott. A második csoportot alkották az osztrák tartományok és Galicia, ahol a céhes iparágak rovására egyre inkább növekedett a céhen kívüli iparágak jelentősége. Végül a harmadik terület Magyarország és Erdély,ahol az ipar feudális céhszervezete még csaknem sértetlenül fennállott. 25 Az 1790-es évek válságkorszakát kiheverve a magyarországi céhek a XIX. század első felében a fellendülés első korszakát élték. Eperjessy Géza kutatásai alapján egy-egy terület céhesedésében a XVIII-XIX. században két fokozat figyelhető meg. Az elsőben a terület szabad királyi városaiban bomlásnak indul a céhszervezet, ugyanakkor mezővárosaiban erős céhesedés folyik.A második fázisban a céhesedés falura tevődik át, megindul a bomlás a mezővárosokban, 27 vagyis a társadalmi-települési hierarchia alsó szintjei felé terjedve mennyiségileg növekvő formáról van szó. Az északkeleti régió,benne Szabolcs megye,az ország iparilag legfejletlenebb területéhez tartozott.Nyersanyagban nem volt gazdag, a területi munkamegosztásban mezőgazdasági termékeivel vett részt.Az ipari és mezőgazdasági árutermelés alacsony színvonalon állt. A mezővárosok száma kevés a települések számához viszonyítva, bár 1720 és 1846 között számuk 5-ről 17re emelkedett. 28 Nemcsak Szabolcs megyére,de az é25. EPERJESSY Géza 1967. 185. és 189-190. 26. ÁCS Zoltán 1982. 36. 27. GYIMESI Sándor 1975. 171. 28. U.o. 242.