Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

II. 1. A céhek kialakulása

szaki, északkeleti országrész megyéi mellett a volt hódoltsági övezet mentén fekvő megyékre is jellemző, hogy a mezővárosok százalékos részesedése a települések számában igen alacsony volt. 29 Szabolcs megyében céhalakulás csak a mezővárosokban figyelhető meg, a falvakban az ipar céhes keretei nem épültek ki, mivel felbomlottak mielőtt elérték volna a falvakat. A céhek zöme, ami a számarányukat illeti, a XIX. század első, második évtizedeiben jött létre. Nem korábbi privilégium megerősítése után alakultak újjá, hanem ekkoriban születtek Nyíregyházán, Tiszadobon, Püspökladányban és Szentmihályon. Nyírbátor, Nagykálló és Kisvárda részben korábbi privilégiumainak megerősítését kérte,részben újabb,korábban kiváltsággal nem rendelkező mesterségek fordultak alapítási engedélyért. Mándok csak a céhalapítási kérelemig jutott el. 30 Ugyanez a tendencia figyelhető meg a szomszédos megyékben is, Szatmár megye 7 céhes települése közül egyedül Nagybánya szabad királyi városban tekintettek vissza a céhek jelentős múltra. XV-XVI. századi előzmények után a céhek zöme a XVII. században kapta privilégiumait. Közülük csak néhány újította meg kiváltságát 1820 után, és csak egy kapott új privilégiumot 1826-ban. A nagybányai iparosok 1805 után 15 29. U.o. 148.; Orosz István szerint nem a városok száma,hanem funkciója volt eltérő az ország ÉK-i részén. A mezővárosok sűrűsége nem tért el lényegesen az ország más területeitől, viszont kiváltságaik aalapja csak a vásártartásukra korlátozódott,kimaradtak pl.a különleges kereskedelemből, mint pl. a bor, nem volt bánya a környéken, nincsenek ritka mesterséget űzők, stb. OROSZ István 1983. 30-35. 30. CÉHKATASZTER 2. 312-314.