Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

I. Bevezetés

nyek és inasok számának alakulását, a céh szervezeti felépítését és működését. Számos problémára, így a kontárkérdésre , a céhes mesterek és a zsidó iparosok viszonyára, a termeléshez szükséges anyagok beszerzésének módjaira megfelelő források hiányában csak utalni tudok. Mivel a levéltári források nem minden esetben adnak információt egy-egy céh létére,ezért ennek bizonyítására más forrásokat is figyelembe vettem. Kiegészítő forrásnak tekinthetők a 1 imitációk, a vásárok irategyüttesei, melyek az iparosok létére utalnak. Szükségesnek láttam még a múzeumokban őrzött céhekkel kapcsolatos tárgyak bevonását, azoknak a függelékben való tárgyszerű bemutatását. Amikor Szabolcs megye céheinek ismertetésére vállalkozom,akkor ez alatt a történelmi Szabolcs megye területén létezett céheket értem. Ugyanis csak jóval a céhek hivatalos megszűntetése (1872) után változtak meg Szabolcs megye közigazgatási határai. Az 1876. évi XXXIII. tc. végrehajtása értelmében az akkor létrehozott Hajdú megyéhez került Szabolcs megyéből Csege, Balmazújváros, Téglás,Egyek, Nádudvar, Püspökladány, Szovát,Tététlen és Földes községek,^ Az említett települések közül egyedül Püspökladányban működött egy vegyes céh. A többi helyen is dolgoztak kézművesek, de ők nem tömörültek céhbe. Mivel célom a Szabolcs megyei céhes ipar bemutatása, így a kézművesipar történetének ismertetése túlmutat az általam választott téma keretein. Ennek vizsgálata más tanulmányok és további helytörténeti kutatások feladata lesz. 21. Magyar Törvénytár 1875-76. Bp. 1896. 483.