Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

I. Bevezetés

levéltári forrásokra támaszkodtam, főleg a Szabolcs megyei Levéltár anyagára. Itt a nyíregyházi,nagykállói és nyírbátori céhekre vonatkozóan voltak iratok. 18 A nyírbátori és nagykállói céhek működésének korai időszakára vonatkozó iratanyag egyáltalán nem maradt fenn, csupán privilégiumai őrződtek meg, a nyírbátori céhé csak másolatban. Nagykálló és Nyírbátor mellett Kísvárda az a település, ahol a XVII. században már létezett céh. A kisvárdai céhek működésére vonatkozóan azonban levéltári iratok egyáltalán nem maradtak fenn. XIX. századi létükről is csak közvetett adataink vannak.Erre utalásokat az alispáni mutatókban ill. iratokban találtam. A céhes mesterek vagyoni és társadalmi helyzetének megítéléséhez XIX. századi hagyatéki leltárakat és végrendeleteket néztem át. 20 Ezen tűimenően feldolgoztam a Jósa András Múzeum történeti adattárában található céhes forrásokat, mesterség és népösszeírási adatokat, a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara Szabolcs megyére vonatkozó anyagát. A céhes iratok legnagyobb része az egyes céheken belül a mesterek klasszifikációját, osztályba sorolását és a céhek jegyzőkönyveit tartalmazza. Ezért a dolgozat nem vállalkozhat hagyományos céhtörténet megírására. Célom bemutatni a Szabolcs megyei céhek létrejöttét, a céhes ipar szerkezetét, ahol a források lehetővé teszik ott a céhek tagságának a legé18. Szabóics-Szatmár-Bereg megyei Levéltár (továbbiakban: SzSzMLt.) IX. 1-2. 5. 8-9. 19. SzSzMLt. IV.A 1. 1837. 1842. 1844. IV.B. 257. 1863. 1864. 20. SzSzMLt. V. B. 166. V. B. 146. V. A. 102. IV. A. 3. IV. B. 413.