Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

Addig nem mehettünk ki a házból, míg apám vezetése alatt egy zsoltárt el nem énekeltünk és meg nem hallgattuk apám imádságát. Azóta én mindig énekelek, amikor lefekszem,akkor is, amikor felkelek, akkor is, sőt még éjszaka is, ha nem tudok aludni. Apám igy tanított minket!" (S. Varga Ferenc Hunyadi utcai lakos) A diktálás szép szokása nemzedékről nemzedékre szállt. Néha azonban, mint a régi szövegekből olvastuk, "igazítani kellett". Egyrészt mert sok volt a másolás miatti el írás,hibás szövegrész, másrészt pedig,mert idősebb emberek rakták össze az énekeket képességük, tehetségük vagy éppen hiúságuk szerint. A fiataloknak azt kellett diktálni és énekelni, amit az idősektől örököltek, igy aztán nem véletlen, hogy a változtatás igénye néha elég erős volt ahhoz, hogy kiigazítsanak bizonyos szövegeket, énekrészeket. Több embernek is volt kézzel írott énekeskönyve. A tudomásomra Jutott kéziratos énekeskönyvek a következők: 1. Simon Károly kézzel Írott naplója 1839-ből 2. Simon József kézzel írott énekei 1877-ből 3. Jenai Károly kézzel írott füzete 1890-ből 4. Kun András kézzel írott énekesfüzete 1890-ből 5. Máté József saját kezével írott, ma is forgalomban lévő énekeskönyve 1950-ből; temetéseken kizárólag ezt használják ma is. Hírből tudom, hogy írtak mások is ilyen énekeskönyveket, füzeteket. Egyházközségünk Jelenlegi énekvezére (temetési kántora) Máté József szerint "a diktáló ember, ha munkáját komolyan veszi, tekintélyt szerez magának a faluközösség 6