Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

előtt."Emiatt mindig komoly gondot okozott, hogy ki diktáljon. A diktálás hozzátartozik a templom levegőjéhez és az istentisztelethez is. Nem lehet igazi istentiszteletet tartani diktálás nélkül - legalábbis Tarpán nem. Máté József szerint helyes volt a diktálás,mert a gyülekezet apraját -nagyját összehozta, vágytak a hívek a templomba. A kántorok is örültek a diktálásnák, mert az ő munkájukat is segítette. Diktálni lehetett: istentisztelet előtt a templomban, úi— vacsora-osztáskor, virrasztókban és temetéseken. A szöveg anyaga általában - mint említettem — népi, paraszti szerzők kézzel írott terméke.volt, az ő hitük, Istentől kapott látásuk alapján. Némelyik archaikus tartalmú énekszöveg. Vegyük sorra az egyes diktálás! alkalmakat. Diktálás istentisztelet előtt a templomban A legények a harangozás alatt jóelőre bementek a templomba és elhelyezkedtek a nagykarban. A nagykar a lányok padja felett van. A gazdalegények többnyire a kiskarba mentek. Az első éneket általában a vezér diktálta, aki már elismert volt. Rendszerint ő diktált, de diktálhatott más is.A diktálásnák rendje volt. Az ilyen személy neve: diktáló,soha nem használták és ma sem használják az előénekes megnevezést. Sok ifjú embernek rangot adott a szép hang. Még az idősebbek is respektálták az ilyet, dicsérték, magasztalták, dicséretét aztán átvette az egész falu. Rendkívül imponáló volt ez a rang a lányok körében is: minden jóhangú legénynek vágya volt. hogy diktálhasson, már csak a lányok kedvéért is. A nagykarban ülni már legénykort jelentett. A serdülőfiúk alig váták, hogy a nagykarban ülhessenek. A lányok 7