Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)
tek. Pedig olyan idő is volt, hogy az egyház nem kért vámot azoktól, akik malmaikban őröltek, ilyenkor csak a molnár kapott. Tény, hogy a gondnok 1890. február 2-án arról beszélt a gyűlésben, hogy meg kell szüntetni ezt az állapotot, hogy rész és vám nélkül őrölhessenek az egyház malmaiban. így - fejezte be gondolatait a currátor - mind az egyház, mind a molnár tetemes kárt vall. Az egyháztanács szót is fogadott a gondnokának, és kimondta, hogy ezentúl, aki az egyház malmába visz életnemú't, nem vám nélkül, mint eddig, hanem a rendes vámot tartozik a molnár kivenni belőle. A rendes vám általában azt jelentette, hogy egy mázsa (köböl) búzából 1 köpécze, azaz kb. 3 kg vétetik. A szárazmalom fölött azonban már megkondult a vészharang. 1891. november 16—án elnöklő lelkész tudomására hozza egyháztanácsnak azon körülményt, melyszerint beregszászi lakosok Cseh Sándor mértékhitelesítő vejei, a városi albíró Esze Gábor által azon ajánlatukat terjesztik a presbitérium elé, hogy hajlandók gú'zm-almot állítani fel Tarpán és az 1/3 részt az egyháznak adni, ha az egyház helyet ad nekik. Az ajánlat azonban ezideig részletezve nincs. "Az egyháztanács komolyabb vitatkozás, s beható tanácskozás után hajlandónak nyilatkozik nevezettek részére, esetleg ha ezekkel szerződés nem jöhetne létre, más alkalmas ajánlkozó részére is a Sziget nevű puszta telken gőzmalom részére helyiséget adni. oly főtétellel azonban, hogy a vállalkozó maga költségén állítsa be az épületet és malmot és a nyers terménymalom jövedelmének 1/3-át szolgáltassa be az egyháznak. Ezt a javaslatot 16:2 szavazat arányában el fogadták. " 85