Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

Ebből a szépnek ígérkező vállalkozásból, illetve elképzelésből azonban egyenlőre nem lett semmi. Valószínű, hogy a Jelentkezők meggondolták magukat. Az egyház számára nagy előnyt jelentett volna ez, és éppen a legjobb időben, akkor, amikor a szárazmalmok ideje már lejáróban volt, hiszen gőzmalmok másutt már működtek. így az egyház továbbra is ragaszkodott malmainak üzemeltetéséhez. 1892. január elsején kitűzték a molnárválasztást. Három molnár is pályázott: 1. György Károly, a már ismert helybéli lakos, 2. Fi lep András olcsvai lakos, valamint Vojtovics Mihály penyigei lakos. A többség Filep András olcsvai lakosra adta szavazatát, akinek az állást Szent György napján kellett elfoglalnia. A következő év nyarán a lelkész jelentette, hogy az épületek, a magtár,a malom, templom részbeni zsindelyezése, javítása elodázhatatlan teendő, de ezekre nincs az egyháznak egy fillérje sem. Sajnos, a malmok sem a régiek már. Kapóra jött ekkor Simon Andor lelkész előterjesztése a presbitériumban,miszerint: "Ns Uray Imre már két izben is megjelent, de célt nem érhetett azon szándékában, hogy gőzmalmot vagy maga, vagy az egyházzal, esetleg másokkal együtt részvénytársaságban alakítson. Miután ez a törekvésen nem sikerült, ugy határozott, hogy az elbontott ócska molnárház helyén és annak kertjében állitja föl saját költségén a gőzmalmot, elvárván a tisztelt presbitériumtól ', hogy azon helyen neki a szabadalmat megadja." Ez a terület tehát szintén a Szigetben, a szárazmalmok közelében volt. Az egyháztanácsnak fel volt adva a lecke. Az igazság az, hogy az épületek erősen megrongált állapotban voltak, a malmoktól már nem sok jövedelem volt várható. Az iskolaépületek (új iskolák), s egyéb kiadások kimerítették a teherbíróképességet. Az egyháztanács meggyőződött arról, 86