Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

Tarpa sok jó okból beírta magát a nemzet történetébe. Talán a jelentős történeti múlt miatt is erős a hagyományőrzés a település lakóinál.Népünk mindig szeretett énekelni.akár a templomon belül, akár azon kívül. Néha egy zsoltárt, néha egy népdalt, egy nótát. A legrégibb időktől kezdve irták és revideálták az énekeket. Vágya volt a beregi embernek mindig az, hogy a maga érzésvilágát valamilyen módon kifejezésre juttassa énekeiben is. A hivatalos énekeskönyvekkel nemigen volt megelégedve. De az is lehetséges, hogy énekeskönyveink igazában véve a feljebbvaló századokban nem á legsikeresebben lettek összeállítva. Egy közönséges istentiszteletre rendeltetett énekeskönyv (Debrecen, 1871) négy superintendentia által jóváhagyott első lapján ezt olvashatjuk: "Minthogy Szent Dávid zsoltáraiban sok helyen afféle dolgok fordulnak elő, melyek különösen vagy a maga személyét,vagy pedig részint a régi zsidó nép, részszerint az ótestámentomi szentegyház állapotját és szent szokásait illetik; azok a versek, melyek a mai időben is épületesen énekelhetők, egy csillaggal jegyeztettek meg. ~ Majd ugyancsak a helvétiai vallástételt követő négy Superintendentia egyező akaratjával Pesten 1806. augusztus 24-én kelt énekeskönyv tudósításában ezt olvashatjuk: "Abban a közönséges énekeskönyvben, mellyel a helvétiai vallástételt követő magyar eklézsiák mind a közönséges, mind a magános isteni-tiszteletben eddig az ideig éltek, jóllehet a hymnusok, innepl és egyébféle dicséretek száma többre megyén negyedfél száznál: azok között mindazáltal, bár akárki vizsgálja meg, nehezen találhatni százat, amelynek éneklése, kivált szent gyülekezeteinkben szokásban lett volna: olyat pedig szorosan véve, talán egyet sem, amelyen többet vagy kevesebbet igazitani ne kellene: következésképpen, harmadfél száza 2