Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

kimosott üstbe, újból tüzet raktak és mivel már megfeleld mennyiségű penyő volt készen, kezdődhetett az örmgitéa. Ebben a szakaszban különösen akkor kellett vigyázni, amikor már öregedett a penyő. A híg penyőt Ízlelgették, sőt ciberét adtak belőle. Az öregités hosszú ideig tartott. Ez a penyő reggel 5 órától másnap 4—5 órára öregedett ki. Az éjszaka első részében vidám társaság volt együtt. Olykor 20-2S-en is voltak a lekvárfőző háznál, öregek, fiatalok, legények és lányok. A legények 2-3 utcából is eljöttek, citerát, harmonikát hoztak magukkal; énekeltek. daloltak. Volt aki megkérdezte mit énekeljünk: Dávidét vagy Dávidnéjét? Ha Dávidét mondták, akkor zsoltáréneklés volt, ha Dávidnét. akkor nótázás. Mindig akadt egy jóhangú, huncut asszony, és már kezdte is: Édes szőlőt mind megeszi a darázs, a darázs A tarpai fiú fel-fel fásüli a haját, a haját Énelőttem hiába is fásüli fel, fel, fel Mert már nekem a tarpai fiu egy sem kell, sosem kell A legények sem hagyták azonban magukat: Az a kislány olyan kislány Maga jár a legény után Éjfélbe, hajnal előtt Rózsafa nyílik a háza előtt. Az a kisjány tehenet fej Kötőjébe csepeg a tej Éjfélbe, hajnal előtt Rózsafa nyílik a háza előtt. 38