Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

Rázendített aztán az egész legénytársaság: Oe szeretnék csillag lenni az .égen Mezőtárpát végigsütném egészen Éjféltájban megkerülném az eget Hadd látnám meg, hogy a babám kit szeret. De szeretnék tölgyfa lenni a réten Ha valaki tüzet rakna belőlem Hegégetném ezt az egész világot Szeretőmre senki ne tartson számot. Megállíthatatlanul ment a nóta. zengett a citera: Rozmaringos a kalapom, bánatos a szívem, Te csaltál meg nem én téged verjen meg az Isten Verje meg az egek ura, aki ilyen csalfa KI a lányok gyenge szivét örökre megcsalja. Éjfél körül a jókedv elérte tetőpontját.Járta a dal, a mese és a tréfa. A nótázás közben eszébe jutott valamelyik legénynek, hogy sütni kéne valamit a katlan alatt. Elmentek hát tengerit lopni. Mindenkinek hoztak egy-egy csövet. Felhúzták nyársra és a katlan alatt a parázson sütötték. Oe ha a lányok is sütöttek, azokét beverték a pernyébe. Így azok nem mertek sütni, hanem megkértek valakit, hogy süsse meg nekik, ezzel azt is elárulták, hogy ki áll közel a szivükhöz. A legény akit megkértek, szépen sütötte meg, de mivel nagyon forró volt, kitették hűlni a tornác rédelyére. Ez idő alatt a másik legény,aki szintén szerette a lányt, titokban besózta, beborsozta, hogy az ehetetlen legyen. Akkor elment a legény sütőtököt lopni. 39