Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

Lekvárfőzés Azzal veszi kezdetét, hogy a gazdák augusztus végén, szeptember elején lekaszálják a fák alatt a füvet, hogy a hullószilvát fel tudják szedni, és azér-t is. hogy tiszta legyen. Ha a nyár esős volt és kedvezőtlen,bizony sokszor nem egészen érett állapotban leomlott a fákról, terítve volt a fa alatt. Ez mindenképpen veszteség. A gondosabb gazdák ilyenkor, ponyvákat téritettek a fa alá és lehetőleg minden reggel összegyűjtötték a hullószilvát.Megtisztították a levelektől, viharverte ágaktól és egy erre kijelölt kádba gyűjtöttek össze. Az ilyen szilvának a cukortartalma alacsonyabb volt ugyan, de pálinkafőzéshez jó volt. De az augusztusi hullószilvát már a disznók is megették. . . Általában szeptember elején kezdték a szilvaszedést. Ilyenkor összeálltak a családok, rokonok, szomszédok és barátok,és segítettek egymásnak. Ahol sok szilva termett, oda sok ember is kellett. Módosabb gazdák napszámosokat is fogadtak, szilváért vagy pénzért dolgoztak. A fa alatt ponyvák voltak leterítve. A férfiak hosszú, de könnyen kezelhető rudakkal verték az ágakat, lehetőleg azonban úgy, hogy ne szenvedjen nagy kárt a fák ága, hogy a jövő évi termés is biztosítva legyen. Amikor nagyjából a rudakkal leverték, akkor egy férfi felmászott és kezdődött a rázás. Minden fát meg kellett rázni.Csak így hullott le a szilva. Aztán a ponyvára nemcsak szilva hullott, hanem rengeteg levél és tört ágak is. De ez nem volt baj, mert ezeket fürgén távolították el az asszonykezek, akik a szilvával telitett ponyva végét felemelték,lekapták a tetejéről az ágakat, leveleket és a szilvát ott azonnal kétfülű tyúkültető kosarakba öntötték. Minden fa alatt volt 34