Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

a Gacsénszagfenék birtokpert is, amelyet 1884. évben kezdett az.egyház, és csak 1890-ben nyert meg véglegesen. A per anyaga az volt — ahogy Simon Andor akkori lelkész leirta -, hogy a tiszai átszakitáskor megmaradt 103 n.öl partbirtököt,az eltulajdonító ricsei izraelita birtokos a szaporulattal együtt adja vissza az egyháznak. A pert a beregszászi törvényszéken elveszítette az egyház, a budapesti királyi táblán részben megnyerte, de a költségekben 500-500 frt—tal kölcsönösen marasztaltattunk el. Végre a kúriai tanács az összes perköltségekben az alperest marasztalta el, s ő ezt az 1200 frt-ot nem tudván megfizetni, az egész birtokot (5 hold és néhány öl) a tarpai egyház tulajdonába hagyta. A későbbi időkben újabb és újabb rendezést nyert a Szegben levő birtok. A Tiszaháton és a Tiszaszegben a szilvafaállományok zöme ma is nagy terméshozamú. E két helyen a-z. utóbbi évtizedekben a nemtudom és a besztercei szilva nagyüzemi termesztése is kialakult. A régi, avas, terméketlen fákat az "Esze Tamás Termelőszövetkezet"' eltávolította és kb. 72 hektáron új gyümölcsöst telepített, helyesen választva meg a helyet, ahol a legtökéletesebben tud fejlődni és bőségesen terem. Ez a nagyüzemi termesztés erősen eltér a házikerti termesztéstől. A centrum azonban ma is a községünk területe, bár a szomszédos falvakban is foglalkoznak intenzív módon e szilvafajta termesztésével, de sajnos á lekvárfőzés már itt is, ott is kihalóban van. A tarpaiak ugyan még házihasználatra főzögetnek lekvárt, de a rézüstök zöme a padlásokra került, múlóban van az az idő, amikor a tiszaháti szilvások Bereg megye konzervgyárának szerepét töltötték be. 33