Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

Debreceni Mihály két véka körtvéért 40 krajcárt. Esze János egy vékáért 20 krajcárt. Ugyanígy osztották ki a tómegi földeket is.vékaszámra. A Szegben azonban szántóföldek is voltak. A Tisza hordalékából különböző minőségű talajok alakultak ki. Mielőtt a folyó nem volt szabályozva, össze—vissza tekergődzött és maga csinálta magának a medret.így aztán az is megtörtént volt - a dolgok természetes rendje szerint -, hogy a szomszédos nagyari határból jó darabnyit idevágott Tarpához, vagy a tarpai határt vitte át Nagyarba. Ezért állhatott elő olyan helyzet, hogy a tarpai ember földje után Nagyarba, a nagyáriák pedig Tarpára adóztak. A folyó tekergőzése - a határterület elrablása nyomán - új, sajátos törvényeket csinált. Az évek múlásával azonban ezek a természetszabta törvények rendezést nyertek,a folyószabta törvényt elismerték,a határrészek megnyugtató módon nyertek elintézést. Az ún. Sziget nevű hely, mely benn volt a városban, korábban temető volt. Simon Andor lelkész 1918ban úgy írta ezt le: "Ezen tér szilvafákkal van újonnan beültetve, s 4 holdnyi területű. Most rajta van ax egyház magtára, szövőipartelep, s a többi gyümölcsös, részben a tanítók használatában, részint bérletben. " Helmecszegben 10 köblös volt a gyümölcsös,de a Tisza belőle sokat elhordott úgy, hogy csak nyolc köblös maradt az egyháznak. Később azonban ez ismét szaporodott és 22 holdnyira nőtt. Minden évben használható volt, évi bére 1917-ben 1918 korona volt. A Gacsánszegben 4 köblös volt, de azt elhordta a Tisza.1918-ban már nyoma sem volt e területen levő egyházi birtoknak. Minden talpalattnyi földhöz ragaszkodtak az emberek, mert a földnek nagy értéke volt. Itt kell megemlítenem 32