Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

a Gacsánszegi 22 Rf-ért a Szigetben... 150 Rf-ért. 1907 április 17.-i presbiteri gyűlés jegyzőkönyve határozatilag kimondja, hogy az egyház a két Szeget és a Szigetet 3 egymásután következő évre haszonbérbe kiadja. A nyilvános árverésen a "Szigetet~ Szabó Gábor 133 korona évi bérletért, a "Gacsánszeget" Sütő András 100 korona 10 fillérért, a Helmecszegi földet pedig többen 1128 korona évi bérletért kötvény adása mellett kivették. Ezekből az adatokból látjuk, hogy igaz az állítás: a nemtudom szilva minden évben terem! Az 1827. évben a Szigetben (méghozzá belterületen) nem volt termés. Ismerve a többi évszámok termésarányait, soha nem fordult elő, hogy ne legyen termés. A későbbiek folyamán az egyház parasztját — így nevezték azokat a gazdákat, akik között a helmecszegi, gacsánszegi és a szigeti birtokokat megfelelő ellenszolgáltatásért kiosztották. A Sziget területét az egyházközség 1876-ban, a konzisztórium gyűlésén tartott határozata alapján füzessel körülkeríttette, a szomszéd birtokosok számára felparcellázta, majd nyilak húzása a— lapján kiosztották és a gazdák felébe gondozták. Az öreg fákat kivágták, újakat telepítettek, de a kivágott fákért fizettek is. így például Tőrös Zsigmond 3 szílvafáért 86 krajcárt fizetett, Esze János pedig egy "körtvefa és egy szilvafáért 2 ft 2 krajcárt." A Helmecszegben termett szilváért 1865-ben a következők fizettek: Ficze Mihály két vékáért 1 ft 20 krajcárt Fodor Mihály öt vékáért 1 ft-ot Cser János három vékáért 60 krajcárt Bedé János hét vékáért 1 ft és 40 krajcárt Bedé Sándor öt vékáért 1 ft-ot 31