Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

lyeknek egyrészét eladták, másrészét: felparcellázták,vagy egyszerűen az egész termést eladták. A gazdák szívesen vették és hasznosították. Maga az egyház is főzte a pálinkát, mert a pálinka és a bor fizetési eszköznek is számított. 1829. február 17-én a gondnoki naplóban a következő beírást találjuk: "A paróchiához tartozó zárak igazításáért Kovács Tóth fiának egy negyed pályinkát és 2 ittze bort fizetett a currátor. Április 9.én a téglavető embereknek egy fertály pályinkát és 2 ittze bort 32 krajcár értékben. 1830 ban a porticust sindelyezőknek 14 krajcár értékű pályinka. 1833 ban április 15.én a tisztelendő úr behozásakor pályinka 8 garas 4 Rf. A Helmecszegben 1824ben a szilva eladásakor 58 Rf és 48 k, a Gacsánszegben termett 132 véka szilváért fizetődött 52Rf és 48 k, a Szigetbeli szilvatermés ára 200 Rf és 44 k. széna 64 Rf, ugyanott vadalma és jó alma 11 Rf 02 k. Summa: 386. 42. " . Ez valóban szép kis összeg az egyház számára,ha meggondoljuk, hogy ebben az időben krajcárokért sok mindent 1ehetett kapn i. 1826-ban a Helmecszegi szilvatermés 80 véka volt és 20 Rf-ért ment el; a Gacsánszegben 40 Rf-ért a Szigetben....... 4 Rf és 15 kr-ért. 1827. szeptember 29-én a Helmecszegi szilva eladódott 185 Rf-ért, a Gacsánszegl 100 Rf-ért, a Szigetben nem volt termés. 1828-ban. december 23-i beírással a Helmecszegben 100 Rf-ért, 30