Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

Az itteni házikertekben mindenütt megtalálható.A legtöbb, amit róla el lehet mondani az,hogy a talajjal szemben sem válogatós és minden évben terem. Általában azonban azt tartják, hogy minden harmadik évbenvan nagy termés. Számtalan olyan család él itt, akiknek elődei is szilvatermesztéssel foglalkoztak. A Szeg egész területe egyéni gazdáké volt. Ezenkívül a református egyháznak volt ott két—három darab földje,amelyeket vagy megmunkáltatott, vagy pedig kiadott. A Szegben a gazdák kis tanyákat és kalibákat is építettek, a szilva szedésétől a lekvár ki főzéséig nem egy család az egész munkafolyamatot ott végezte el. sőt onnan vitték egyenesen piacra, vagy kereskedőknek ott helyben adták el. A Szegben található szil

väskertek nevei Idegen emberek számára nem sokat mondanak ezek a nevek. Ezért szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy ezek a területek: 1. A régi időkben kis települések is voltak, melyek a későbbiekben beolvadtak a nagyobb faluközösségbe; 2. Tájegységet jelentettek; 3. Ezeket a területeket az ottani birtokosokról,gazdákról nevezték el. A terület nevei a következők: Helmecszeg (régen a matriculában igy írták: Helmetz Szeg), Gacsánszeg (Gatsán Szeg), Csekélyszeg (Tsekély Szeg). Tiszaszeg, Badalószeg Szőrcsénalja, Harasztosalja. Nagytó, Sulymostó, Rakott— vány, Recska, Fűrócsfa, Vágás, Gácsa, Füzespalaj, Tómegi; Kise, Vargáé, Szinaié. Belterületen volt a Sziget. A református egyháznak a Helmecszeg, Gacsánszegben, a Szigetben és Tómegen voltak földjei és szilvaerdői, me29