Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

A Tisza-folyó, míg szabályozva nem volt, míg töltést nem készítettek, a maga szeszélyes módján alakította a tarpai határt. Nincsenek adataink arról, hogy kik és ho­gyan kezdték meg a gyümölcsösök telepítését. Vannak, akik azt állítják, hogy eleink tudatosan ismerték fel ezt a lehetőséget és szép gyümölcsös létrehozásán munkálkodtak. Ez nagyon tetszetős feltételezésnek látszik, de szerintem ezek a gyümölcsösök a természet szerencsés adományai vol­tak a tiszaháti embernek. Feltételezésem szerint a Tisza­folyó Árterében és a töltés kőzött található gyümölcsös valamikor érintetlen ősiségben, csaknem félvad állapotban maradt reánk. Gazdaságföldrajzi szempontból is összefüggő egészet alkotnak. Az Árpád utcán CTóhát) ma is van egy kert, amely magán hordozza ezt a félvad, ősiség jegyeit. Ebbe a kertbe talán egyetlen fát sem ültettek, mégis min­denféle megtalálható benne. (Tölgy,juhar,szilva,dió stb. ) Valamikor itt folyt a Tisza , de a varjak is elhullajtot­ták a magvakat, melyek aztán maguktól kikeltek és felnőt­tek . A Tisza-folyó árterében és a töltés között ma is több kilométer hosszúságban megvan ez az egységes gyümöl­csös. Ennek a gyümölcsösnek zöme az u.n. nemtudom szilva­fa, de megtalálható benne a besztercei szilvafa és a dió is. Ezt a területet a tarpai ember Szegnek nevezi. A továbbiakban tehát erről a külterületen levő,nagy­kiterjedésű gyümölcsösről lesz szó, amely évszázadokon át az itt élő embereknek megélhetést nyújtott. A nemtudom szilvát a könyvekben penyigei szilvának is nevezik. Rop­pant szapora fajta. A fiatal csemetéket - amelyek a nagy fák árnyékában is növekednek - egy—két ásónyommal ki le­het emelni a földből, könnyen át lehet ültetni, s néhány év alatt fejlődésbe jön és teremni kezd. Hálás gyümölcsfa. 28

Next

/
Thumbnails
Contents