Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

"Ki alszik itt ily édesen: ragyogván a nap fényesen Óh munkás férj, hogyha te vagy, ébredj, ébredj, a munka nagy. Neked korán pihenni még, hisz munka van itt még elég. A ház üres, a gyermekek, szegény árvák neveletlenek Kelj fel tehát, munkálj tovább! 2. Ne bántsd, ne költsd jó házinő, nem önmagától alszik 3 Beteg volt, súlyos beteg, az Úr ennek véget vetett. Hogy már ne szenvedjen soha, rá végálmot parancsola. Mit a halál el is hozott, midó'n éppen így imádkozott; Óh jöjj Atyám, tekints reám! 3. Harmincöt év földi lét, íme örökre véget ért A munkás férj, szelíd apa, rideg sírágyba roskada. Pedig ki hitte volna még, hogy halál fogja be szemét. De mert az Úrnak végzete, ne zúgolódjatok ellene. Ha meghalunk, találkozunk." Sok mindent elárul ez az ének. Először is azt, hogy a halott alszik, hogy munkás volt és még nem lett volna szabad meghalnia; halálával a ház üres, a gyerekeket nincs aki nevelje. Oe a 35 éves apát, aki sokat szenvedett, az Úr elhívta, ebbe bele kell nyugodni, lesz találkozás egyszer. Igaza van Felhősné Csiszár Saroltának, aki a Temetkezési szokások a Beregi Tisahaton cimu" munkájában ezt írja: "A kívülállókban az egyházi ének hatását keltik. Csak alapos vizsgálattal válik nyilvánvalóvá, hogy az ismert zsoltárdallamok valóságos búcsúztatókat takarnak." <93. o.> . ' 14