Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

A verses búcsúztatóval mondott diktálásos temetés Ilyen is volt, de ez már a múlté. Ezt a régi világban a consistóriumok által választott kántortanító végezte, a lelkészek nem kis keserűségére. A kántort a templomi istentiszteleteken végzendő éneklésre, orgonázásra választották szabályszerű* díjlevél alapján. A kántornak megvoltak a díjlevélben megállapított kötelességei, ezért is nevezték kántortanítónak. Figyelemre méltó ma is az. egyik tarpai iskolai matriculába 1810-ben irt megállapítás: **Az Oskolának nagy befolyása van a Vallásba és a kegyességbe, a rossz nevelés kútfeje a tudatlanságnak, erkölcstelenségnek, a jövendőbeli elromlásnak." A Beregi Tractuale Consistóriuma 1809. esztendőben Böjt máshavának 9. napján Beregszászban tartott közgyűléséből a következőket olvashatjuk: "Minthogy a templomba való éneklés fő része a közönséges isteni tiszteletnek, amint e részben a Szentírás példát és parancsolatot is adott szükséges dolog, hogy ez a része is az isteni tiszteletnek illendő buzgóságban menjen végbe. Rendeltetik: hogy a kántor úgy énekeljen, hogy az egész templomba szava meghallassák, hogy a nép reá figyelmezhessen. Azokat az énekeket énekeltesse, amelyek az Isten imádására áhítatosabb kifejezések vannak, úgyszinte az innepekre, poenitentia tartásokra, Szent Sákramentumokra való élésre,s más alkalmatosságokraazokhoz megkívánható énekeket énekeltessen. Vasárnapokra: A gyülekezetekhez való énekéket énekeltessenek, melyeket kiválogatva a helyi T. Prédikátor úrral közölni kell az éneklőmestereknek. Az éneklésnek nem úgy, mint valamely kénytelenségről mondottak legyenek, nemcsak két három versből álljanak, hanem legalább felét tegyék 15