Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

A virrasztóban azonban «ok minden megtörtént. Egy alkalommal a szomszéd faluból jött a virrasztóba egy jóhangú, ám süket öregember. Nagyra volt a hangjával, . a szöveget azonban nem tudta kísérni, egy taktussal mindig lemaradt. Megszólítani senki sem merte, hanem szünetben leitatták pálinkával úgy, hogy elaludt. Az egyébként tisztes életű öregek között is akadtak mindig, akik kérkedtek a hangjukkal. Félreálltak, fejüket a magasba emelték, kihívó módon, hogy mindenki őket figyelje; ez egyáltalán nem tetszett a gyülekezetnek, s a nemtetszésüknek úgy adtak kifejezést, hogy elhallgattak az énekléssel. A diktálásért a régi időben nem járt semmi honorárium (ide nem értve a hivatásos kántorok világát). A virrasztói énekek közismertek voltak a gyülekezet tagjai előtt. Kun András nagyon sok éneket másolt át régi öregek kézzel írott könyveiből. Halotti énekeskönyvének szövegeit évekig írhatta, másolhatta, mert az 52. lapon találkozunk ezzel a beírással: "Kun András írtam 1902. április 7-én." A 70. lapon egy hónap múlva ugyanez a beírás, a 88-on május 11. a 172. lapon pedig 1903. májusa van bejelölve, de még 1905. január 6-i dátum is szerepel a füzetben. Birtokomban is van egy mindenféle temetési alkalomra énekeket tartalmazó füzet.Ismeretlen szerző hiányos munkája. A 11. oldalon kezdődik és a 62. oldalon megszakad. 75 dallam van benne, többnyire a zsoltárok dallamaira íródtak. Bárki írta is, a kor uralkodó szelleme hatja át. Ezt a korszakot az. egyháznál a racionalizmus korszakának nevezzük. Ezt látszik igazolni az említett füzet 17. oldalán a közepidejuek felett leírt és diktált szöveg is, amikor is így énekeltek: 13