Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

kenyér beitta akkor azt meg kellett enni annak,akinek nem volt. Úgy mondták, hogy ez hasznos, ettől megjön a tej. Kerecsenyben a komakendő 60x60as volt, belől rostásszövésű, keresztszemes, a széle rojtos, fehér vászon. Figyelemre méltó keresztelési szokásokkal lehetett találkozni Nagylányán. Itt két adatszolgáltató is lakik a Rózsa Ferenc u. 3. szám alatti házban: 1. özv. Bárányi Józsefné Bárányi Ilona, 78 éves. 2. Bárányi Jánosné Szabó Irén,40 éves öregotthonbeii dolgozó. Az utóbbi nevét azért említem meg,mert rendkívül gazdag személyiség a múlt hagyományai őrzésében. Tőle hallottam, hogy Lónyán élt és tevékenykedett egy olyan férfi, aki eredetileg műtős volt egy budapesti klinikán. Hogy mit végzett, vagy mit nem, azt nem tudjuk.Az viszont igaz, hogy a felesége bába volt és ha a felesége nem volt otthon, ő ment le a beteghez és levezette a szülést.Ezenkívül kihúzta a fájós fogat a faluban, sebet kötözött, a— molyan mindenes volt. Keresztesi Ferencnek hivták. Itt "nyakzsirt" adtak a bábának, ami füstölt szalonnát, kolbászt, sonkát Jelentett. A "nyaklisztet" is ismerték, de a bába ezt a táskájába rakta, mert mák, dió, bab, meg minden volt ebben, ami a konyhára való. Itt a kereszteléskor a bába két tányért tett az asztalra. Az egyiket a gyereknek, a másikat meg magának.Ha sok volt benne az aprópénz, nemtetszését úgy fejezte ki, hogy: "Csengős — bongós szekerén hoznak neki menyasszonyt! " (Vagy: "vőlegényt") Ha a gyermeknek két keresztanyja volt, mindig az idősebb tartotta a keresztvíz alá, de a másiknak is fogni kellett a pólyát, amikor a pap keresztelte,csak így volt érvényes a keresztanyaság. Általában páros napokon kereszteltek. Kedd, csütörtök, szombat. Ha a gyérnek beteg volt, soron 150