Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

kívül. A szülés ifíjysn nem olyan betegség lónyán, mint a többi, de "ravasz ágy a gysrmekágy" — nem szabad hamar munkához fogni. A komakendőt már lánykorukbán kezdték készíteni a 1ányok,mégpedig különös gonddal. Általában keresztszemes— sei hímezték, körül széles mintát varrtak,szinte az egész kendő be volt varrva és körülrojtozva, vagy pedig azsúrozva. A bölcsőt mindig a keresztapa vette, vagy maga készítette. Amikor a kisfiámat először vittem egy rokon családhoz —írja hozzám küldött levelében Bárányi Jánosnéa háziasszony két nyerstöjast adott a kis kezébe ilyen szavak kíséretében: "Ilyen friss és egészséges légy, mint ez a tojás, a családotok mindig fennmaradjon, szaporodjatok firól fira, mint a tyúk a tojás által.~ Azt tartja továbbá a néphit, hogy a kisgyermek, amikor járni tanul, bármennyit is esik, azért nem üti meg magát nagyon, mert a Szűz Mária kötényébe esik, amely megvédi minden sérüléstől, (id. Halma Ferencné, Tiszáké— recseny.) Tivadarban nom volt bába.

Da itt is azok a szokások éltek, ami a környéken. Ha a gyermek sírós volt, a fűtőből az édesanyja vagy a hozzátartozója kivett hét darab szenet, beletette egy borospohár vízbe és ezt mondta: "Sem egy, sem kettő,sem három, sem négy, sem öt, sem hat, sem hét. " Evvel végeztek. Ha ez idő alatt a szén lement a pohár fenekére, akkor a gyereket megrontotta valaki. A küszöb darabjaiból megfüstölték a gyereket. 151