Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

árpát, csirkét, sőt még kenderszöszt is. De elvárták a reggeli pálinkát is, mert az anyák körül is forgolódott betegségük idején. S2ABO KAROLY tiszakerecsenyi lakos elmondotta, hogy az ő édesanyja korán felkelt a gyermekágyból és a hasában megrándult valami, és a bába gyógykezelte. Tejes, boros ruhával rakta az anyámnak a hasát, de csak orvoshoz kellett menni vele, mert az nem segített. Kerecsenyben pénteken sohasem kereszteltek.A keresztelés egyik éerdekessége az volt, hogy azt a ruhát,amiben kersztelték a gyermeket, csak másnap vették le róla,abban aludt egy éjszaka. Itt azért sir a gyermek, mert szőr van a bálin és szúrja. A siró gyermekkel több mindent csináltak itt is. A szenesvizezés közben azonban mindig kérdezték, illetve mondták, hogy: Férfi, vagy nő, férfi vagy nő? Ha a pohár vízben a szén a férfi szónál ment le, akkor az verte meg szemmel. Akkor ki kellett találni, hogy ki lehetett az.Ha kitaláltuk, hajat kértünk tőle és megfüstöltük. Sokszor bizony fuldoklóit is a gyerek, özv. SZABÓ ENDRÉNÉ jól emlékszik, hogy az ő Margit lányát a cigányasszony HUSUKA verte meg. Le is ment hozzá az apja és hajat hozott tőle, meg is füstöltük vele Margit jányoniat. Ha a gyermek sokáig beteg volt, akkor a küszöbből is kellett vágni, meg kilenc ajtófél fából, azzal füstöltük. Meg még kilenc sírról is hoztak napfelkelte előtt füvet és azt a fürdővízbe tettük bele. Egyszer aztán idejét állta a sírás. Szokásban volt kerecsenyben az is, hogy akinek nem volt elegendő teje, vagy egyáltalán nem volt, annak el kellett menni olyan valakihez egy darab kenyérrel, akinek viszont sok teje volt. Kérni kellett tőle. A bőtejű aszszony ráfejte a tejét a kenyérre, addig, ameddig csak a 149