Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

fiak kezdik, így a diktálás ezen idő alatt a lányok feladata, esetleg az asszonyoké. Tarpán a férfiak közül elsőnek mindig az egyházgondnok indul a szent asztalhoz. Őt követik ékes, szép sorban a többiek, ahogy azt már eleink is gyakorolták, hiszen az Úrvacsora olyan szent dolog, amely a legrégibb időktől kezdve a reformált hitélet bármely szakaszában is kisérő árnya volt életünknek és reményeinknek. A férfiak urvacsorazása alatt a Jeles nőszemély soronként diktálja az éneket, úgy, ahogy azt a férfiak tették. Még 1976-ban is diktált egy fiatal lány, György Erzsike Jókai utcai lakos. Neki is volt egy énekeskönyve, amelyet valamelyik énekeskönyvből másolt; az általa diktált énekek általában a zsoltárok dallamára voltak írva. Vannak azonban Úrvacsoraosztás alatti énekeink is, amiket felváltva szoktunk énekelni: "Szállj le most mennyből életnek kenyere. Tápláld lelkünket az örök életre!..." Diktálás a virrasztóban A tarpai idős emberek szerint a "vérrasztóban nem könyvbül énekeltek"", viszont csak a legritkább esetben mellőzték a zsoltárok dallamait. Voltak "vérrasztó énekek"; ezeket a diktálok kívülről "tudták. Énekelni tudó és szerető emberek (Jenéi Károly, Kun András, Kovács Imre, Varga József) valamennyien maguk is írtak énekeket.A legismertebb virrasztási és temetési énekgyűjtemény Tarpán Kun Andrásé (jelenleg Belényesi Béla Széchenyi utcai lakos tulajdona).A mai emberek már ismét viszatértek a diktáláshoz. Egyik ember diktált, a másik pedig kezdi. Élő 11