Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

vén őket az Atyának, Fiúnak, és Szentlélek nevében.~ (Máté 28:19) Témánknál abból kell kiindulnunk, hogy a keresztyén egyházak több évezredes gyakorlata mellett is gazdag néprajzi anyaggal wan dolgunk. Azt már itt szükségesnek tartom bejelenteni, hogy a keresztelések esetében is nagyon komolyan vették az egyházak hittételeit, de hozzátették a maguk hiedelmét is. A hit és hiedelem nem ugyanazt jelenti. I. Bába az anya mellett A szülő anya mellett a régi időkben bába végzett szolgálatot. Csaknem minden faluban volt bába. Szerette őket a nép*, sok helyen szülikének nevezték. A bába akkor ment az anyához, amikor valakit érte küldtek.Ez általában akkor történt, amikor kezdtek a fájások jönni. A bába az anyát megvizsgálta s megállapításokat tett. Megállapította például, hogy mikor lesz a szülés. Nem sokat tévesztett. Ha nem lett meg, mire mondotta, akkor a burkot megrepesztette és akkor meglett a gyerek. Ez azonban nem ilyen hirtelen történt, hanem előkészületre volt szükség. A szülés levezetése a bába számára is nagy munkát adott. Amikor meglett a gyerek, legelőször is a köldökzsinórt elkötötte, utána a szülőanyát rendbetette, betakarta,majd fürösztött. Két óráig a szülőanyát nem hagyta ott,mellette ült egy széken. Erre azért volt szükség, hogy az anya el ne aludjon a szülés után,mert ha a szülőanya elalszik, akkor nem ébred fel többet. Közben beszélt hozzá, érdeklődött, hogy milyen a közérzete? Utasításokat adott, hogy például egy hétig nem szabad kenyeret enni, mert az nehéz 133