Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

1. Szárazmalom A szárazmalom bemutatását Papp Béla visszaemlékezéseivel kezdjük: A malom alkatrészei a következők voltak: A keringő középső részén hatalmas, függőleges faárbdc, ami alul farönkön forgott. Felül, a tetőzet alatt fagyuriT közt forgott. Ennek a 10 méter hosszú, 30 cm vastag oszlopnak az aljához voltak erősítve a szétágazó gerendák, amelyek között beistrangolták a lovakat, vagy bejármozták a kát nagyszarvú, magyar fajta fehér ökröt. Simon Urnák 4 ilyen ökre is volt abban az időben, még a nevükre is emlékszem: Csákó, Szilaj, Gyöngyös és Bogár. A lovak nevei pedig a következők voltak: Pengő, Csillag, Rabló és Betyár. Az én dolgom az volt, hogy a katlan üstjén főzzem a krumplit a sertéseknek és kasita számra öntöttem eléjük a csöves tengerit. A szétágazó gerendákról fölfelé szarufa oszlopok erősítették a keringő körbeforgó nagy kerekét, amely közé be volt fogva az állat. Rácsos fafogű kerekek voltak s a kő meghajtására szolgáltak. Ot kerék és öt pároskő működött, de amelyik nem volt szükséges, azt ki lehetett kapcsolni. De egyszerre is bírt működni. Minden kerék mellet volt agy 80-60 cm-es átmérőjű* kis ajtó, ezen ba lehetett járni a keringőbŐl a malomba, ha valami akadály nem volt a garatnál. A molnárházban laktak a szüleim, alól pedig egy másik bedolgozó lakó. A molnárnak saját lakása volt a közelben,az még mindig megvan. A keringőben az ökre<nek mindig azt mondták: "Ne. ide!" - ami azt jelentett»: balra. Mindig csak balra húzta a nagy kereket. ne