Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

A Simon-féle szárazmalomba idegenek is nagy számmal jártak. Simon úr hires ember volt. Ismerték az egész megyében. Nagy összeköttetésekkel rendelkezett. Még Szatmár távoli részeiből is eljöttek, illetve elhozták az őrölni valót. Míg a gabonát őrölték, míg elkészítette a molnár, addig Simon úr vendégszerető házában beszélgettek az idegenek. De özvegy Hegyi Miklósné Bedé Etelka, 75 éves, Petőfi utca 28. szám alatti lakos, aki rokoni kapcsolatban állott Simon Károllyal, még azt is tudni véli - mert így hallotta édesanyjától - hogy Simon Károly, illetve Simon György malmába azért is jöttek az idegenek, mert ott olajat ütöttek. Ősszel már hozták a forgót és megkezdődött a munka. Simon Károly nagyon gazdag ember volt. Egyszer azt mondta a családjának: "Hogyha én bele nem mentem volna az Uray-féle gőzmalomba, ma félvékással mérhetném néktek a pénzt!" A gőzmalom üzemeltetését azonban nem bírták. Uray megbukott és a gőzmalmot Simon Károllyal együtt eladták. Hegyi Miklósné úgy emlékszik vissza, hogy nagyforgalmú hely volt a Simon—malom. Szatmárcsekéről,Milotáról, Kóródról és más távoli helyekről is idejártak. Zeke Miklósné, mint gyerek, a nagyapjával járt oda a malomba őrni. Nagyapámnak ökre volt (magyar marha), és ű azt fogta be. De ha valakinek nem volt szarvasjószága, az öreg Simon úr lovát is befoghatták,mert az mindenkin segített. A Simonféle malomba inkább idegenek jártak.Amit itt őrtek.az jóízű kenyér volt. Három szitán szitáltuk át.Én mint gyerek kis sámliról szitáltam a lisztet. Az első szita az ritka volt, ezen csak a korpa maradt. A második az sürvesebb volt, ezen még ott volt,amit az első otthagyott. A harmadik szitából már nem jött át csak a legszine. Ez volt a finom 1iszt,tésztának való.Fátyolszita volt ennek a neve. 111