Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

ráncolta bőgatyában járni. Együtt: evett cselédeivel. Közmegbecsülésnek örvendett az egész községben. Papp Béla 66 éves, Széchenyi köz 5. szám alatti lakos szülei, mint cselédek évekig laktak a Simon-féle molnárház egyik szoba—konyhás lakásában, így emlékezik vissza gyermekkorára: Ennek a" Simon György úrnak három malma volt Tarpán, valamint öt telkes háza, százhúsz kataszterihold földje, öt darab szőlője borházzal, amely szőlő és borház a tarpai szőlőhegyen még mindig megvan. Én szüleimmel 1925-től 1931-ig ott laktam mint gyerek.A szárazmalomra is jól emlékszem. Előbb náddal volt fedve a keringője. Mint gyerekek kihúzgáltuk a nádszálakat, mert a vadméh beleköltözött, de mi szerettük a vad sárga mézet. Azután még az én gyerekkoromban fazsindellyel fedte be Váradi Lajos. aki szintén nála lakott. De arra határozottan emlékszem, hogy korábban nádfedeles volt. Ez a malom nemcsak őrölt, nemcsak olajat pörkölt hanem szőlőjét is a város nagyrésze ott préselte. így volt ez megszerkesztve. Pontosan előttem van, hiszen ott töltöttem gyermekéveimet. Arra is emlékszem, hogy a szárazmalom prése nyolc méter hosszú, hatvan cm átmérőjű", vastag gerenda volt. Annak a végén srófmenetes fán csüngött egy négy mázsás hordókő.Azt mindig tekerték feljebb-lejjebb, hogy ne érje a földet. Éjjelre is otthagyták és az magától préselt állandóan. 109