Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

is felnéztek rájuk, ők pedig "gusztálták~ és szemrevették a templomba bejövő lányokat. Az ismeretségek is gyakran itt kezdődtek. Megtörtént azonban az is, hogy valaki hős­ködni akart, de rosszul diktált vagy belesült. Templomban az ilyen illetlen dolognak számított,s az elkövető tekin­télyvesztett legény lett. Kinn, a szabad ég alatt, teme­téseken lehetett hibázni, de az Isten házában nem. Néha bizony komikusnak tűnő dolgok Jöttek ki a diktálás­ból. A régi énekeskönyv 148. dicsérete eképpen hangzik: 'A szűziesség olyan drága kincs, Melynek ára egész világon nincs. Az, aki ezt egyszer elprédálta, Visszanyerni hiába próbálja. " A diktáló legénynek azonban a harmadik sor igy Jött a szájára: 'Az. aki ezt egyszer elprédikálta ~. A gyüleke­zetben elakadt az ének; hiába javított volna a diktáló, nem engedték többet a legények. Ma is előfordul, sőt mindig is előfordult, hogy elakadt vagy elcsúszott a szó. De mást jelentett ez egy idősebb ajkán, és ugyancsak mást a legény ajkán. Az öregembernek mindent megbocsátottak. A diktált énekek közül nem is egyet ugyanúgy énekel­nek ma is, mint ahogyan azok a kéziratos énekesfüzetekben szerepelnek. Gyülekezeti istentiszteleteink kezdete előtt ma is gyakran halljuk diktálni Simon Károly naplójának 186. dicséretét, mely a vasárnapi istentiszteleteken u­gyanúgy hangzik fel, mint ahogyan azt 150 évvel ezelőtt leírták: "Téged Úristen .szüntelen dicsérünk, Mert irgalmad bőven nagy messze kiterjed 8

Next

/
Thumbnails
Contents