Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

lően a telepek topográfiai helyzete döntő módon függött a településföldrajzi tényezőktől. A telepek térképre vetítése után azt is megállapíthatom, hogy ezek között az egyik fontos tényező a Tisza átkelő-helyeihez vezető utak nyomvonala volt. A régészeti leletek áttekintéséből egyértelműen kiderült, hogy az itt bemutatott területen a korai neolitikumból nem került elő leletanyag; az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának eredetét vizsgálva ez azt jelenti, hogy a tiszadobi csoport törzsterületének számító nyíri Mezőségen, tágabb értelemben az észak-kelet Alföldön nem mutatható ki a kultúra kialakulása. A régészeti leletekből leszűrhető következtetések alapján az állapítható meg, hogy ezen a vidéken az újkőkorban legkorábban - és legnagyobb számban - a középső neolitikus tiszadobi csoport embere jelenik meg. A kultúra genetikája - a korban ezt megelőző és feltételezett AVK leletek hiányában - ma még nem irható le. Ezzel összefüggésben az AVK belső kronológiai kérdései is sok megoldatlan problémát jelentenek. Ezek tisztázásához a Felső-Tisza-vidék egymástól nagyban, különböző földrajzi régióiból hitelesen feltárt lelőhelyekre lenne szükségünk; legalább ennyire fontos fontos ezeknek a régióknak az érintkezési területeit vizsgálnunk, ugyanis kronológiai viták eldöntésére ez jelentené a legmegbízhatóbb forrásanyagot. A középső újkőkori leletanyag homogén jellege a nyíri Mezőségen ennek vizsgálatára önmagában alkalmatlan. A késő-neolitikum történetét - ugyancsak a leletek teljes hiánya miatt - egyelőre nem vázolhatjuk fel, s itt a tá25 gabb környezet sem szolgál támpontul. 48