Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

és klasszikus AVK szakaszok elkülönítése, majd a csoportok létrejötte és egymáshoz való viszonyuk nem egyértelműen meghatározható. (Makkay 1984., G. Szénászky 1981.) A nyíri Mezőség leleteinek vizsgálata arról is meggyőzhet bennünket, hogy a kerámia-anyag tipológiai besorolása, s az ennek alapján megállapított időrendi eltérések nem minden esetben felelnek meg tényleges kronológiai helyzetüknek, (piskóta alakú bekarcolt díszítés, lapos tálak, stb.) Az itt bemutatott leletanyag alapján egyértelműen megállapítható, hogy a nyíri Mezőség területén az újkőkorban, legkorábban a középső neolitikumban, a tiszadobi, csoport megjelenésével számolhatunk. E csoport népessége viszonylag nagy számban lakta,a területet, időrendi egybevetések alapján a vinca A-B. korszakban. Vele párhuzamosan a tőle északra ill. északkeletre elhelyezkedő bükki kultúra korai fázisaival és a dél-délkeletre található esztári csoporttal kell számolnunk. Sokkal bizonytalanabb a Szatmár-Bereg vidék ugyanezen korszakának etnikai képe, ui. a Szamos-vidéki festett kerámiás népesség pontos időrendi helyzetének megállapítása a középső neolitikumon belül bizonytalan. A nyíri Mezőség - Nyírség - Szatmárberegi síkság közötti érintkezési területekről nem áll rendelkezésünkre olyan leletanyag, ami ezt a'relatív kronológiai kérdést megnyugtatóan megoldaná. (így pillanatnyilag csak az egyes régiók határterületeire eső, de minden "keveredés" nélkül jelentkező lelőhelyeket ismerjük.) Az ebből leszűrhető következtetések alapján pedig megállapítható, hogy az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrája nem ezen a vidéken alakult ki. A nyíri Mezőség újkőkori történetét áttekintve azt az alábbiakban foglalhatom össze: A Kárpát-medence korabeli éghajlati viszonyainak megfele47