Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

(Makkay 1982.) már határozottan elválik a két csoport és a "késői AVK és a tiszadobi csoport" horizontot időben követi a bükki kultúra három szakasza. (A késői AVK-t pedig időben annak klasszikus és korai szakasza előzi meg.) Hasonló felfogást tükröz a dél-kelet alföldi, közelebbről a szeghalmi járás leletanyagának feldolgozásában Ecsedy I. (Ecsedy 1979.), azonban a részletes anyagközlésben bemutatott típus-táblák (Békés megye régészeti topográfiája, a szeghalmi járás IV/1. 6-9. tábla) kerámia-anyaga 23 korai AVK-hoz való tartozása nem elég meggyőző. (V.o. Békés-Déló 3. gödör leletanyaga, Goldman 1983.) Az AVK-n belüli kronológiai kérdések megoldásához értékes adatokat szolgáltatott a Berettyószentmárton-Morotván feltárt telep-részlet (Sz. Máthé 1978.), itt ugyanis az AVK klasszikus anyagának tartott leletek és az esztári csoport leletei egymás melletti gödörből kerültek elő. A vonaldíszes kerámia relatív időrendjéhez igen fontos támpontot szolgáltatott a Tiszasziget-agyagbányában feltárt I. számú gödör (Trogmayer 1980.), ahol a Vinca kultúra A-fázisához tartozó leletanyag mellett a tiszadobicsoport import töredékei kerültek elő. Ez a két utóbbi lelőhely - több más mellett - arra is felhívja a figyelmet, hogy a vonaldíszes kerámia kutatásának megoldatlan kérdései közé tartozik a csoportokra bomlás okának magyarázata és időrendi helyzete. (Makkay 1982.) összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a vonaldíszes kerámia kultúrájának kutatásában igen sok, egyelőre megoldatlan problémával állunk szemben. A kultúra eredetének, időrendi helyzetének, belső tagolásának kérdéseihez az utóbbi évek kutatásai fontos támpontokat szolgáltattak, ám éppen annyi új szempontot is felvetettek. A jelenleg rendelkezésünkre álló leletanyag alapján a korai 46