Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

tálja azt az állítást, hogy általános következtetéseket csak nagyon óvatosan lehet ilyen sír-szám mellett levonni. Annyi bizonyos, hogy a telepektől határozottan elkülönülő temetőket nem ismerünk a Felső-Tisza vidék középső újkőkorában, bár sír-csoportokat írtak le az ásatok Tiszavasvári Paptelekhátról. (Kalicz-Makkay 1977.) A temetési mód általában kötött: K-Ny tájolással, baloldalon, zsugorított helyzetben, rendszerint melléklet nélkül temették el a halottakat. Tiszadada-Kálvinházáról 3 melléklet nélküli sírt ismerünk' (Kat. 5.), a 3. és 4. számú sírban vörös festéknyomot figyeltek meg a végtagokon. (Kalicz-Makkay 1977., 76.) Tiszavasvári-Bereczki halomról két, edénymellékletes sírt ismertet Csalog 3. (Csalog 1955.) (Kat. 32.) Tiszavasvári-Keresztfalon 4., Tiszavasvári-Paptelekháton 13 sírt tártak fel. (Kalicz-Makkay 1977., 77. o.) Tiszalök-Hajnaloson az 1. házban került elő egy váz (Kat. 22.), baloldalára fektetve, erősen zsugorított helyzetben. A halott arca előtt egy edény összetört darabjai voltak, azonban a ház betöltéséből előkerülő rendkívül nagy mennyiségű kerámia, valamint a sír pozíciója (60 cm mélyen, kevert betöltésből került elő) nem tették lehetővé, hogy egyértelmű megfigyeléseket tegyünk. Az újkőkori vázak gödörben vagy házban való előkerülése nem szokatlan jelenség, s ebben az esetben is a már elhagyott házba történt a "temetés". A különleges edény-mellékletet nem tudjuk bizonyosan meghatározni, ezért csak feltételezhetjük, hogy törött edény sírba helyezéséről van szó. A nyíri Mezőségen ez a jelenség ismeretlen, párhuzam nélkül áll. 43