Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

hely és a ház déli oldala mellett megújított vékony tapasztásréteg igazol. Az egész építmény tetőszerkezete két cölöplyukra támaszkodott ás a ház északi oldala felé lejtett. f A házat viszonylag hosszú használat után hagyták el. A ház elpusztulására, leégésére semmilyen nyom nem utalt. A ház betöltésében talált kerámia anyag ugyancsak megerősíti az itt elmondottakat. Az állatcsont anyag vizsgálata a ház szerkezetéből levont következtetésektől függetlenül szintén hosszabb megtelepedést, egy helyben lakást feltételez (ld. Vörös István: Újkőkori állatcsontleletek a nyíri Mezőségről). A házhoz tartozó két gödör közül az egyik (1. számú) nagyméretű, az AVK telepeken "megszokott" hulladékgödör volt, belőle is bőséges kerámia és állatcsont anyag került napvilágra. 15/a A 4. számú gödör ' (Kat. 22) funkciójára vonatkozó adatunk nincs. Méretei és technikai kivitelezése alapján azonban élelemtárolóként foghatjuk fel. A másik átkelőhely közvetlen közelében helyezkedett el a Tiszadob-szigeti telep, ahol eddig 16 tiszadobi korú gödör és két kemence került elő. (Kat. 12.) Különös figyelmet kell fordítanunk az utóbbi objektumokra, ui. középső újkőkori telepeken eddig alig figyeltek meg hasonlót. Boldogkőváralja-Tekeres patak lelőhelyen Kemenczei T. és K. Végh K. a bükki kultúra telepén tárt fel egy nagyméretű külső kemencét (Kemenczei - K. Végh 1964. 237., Kemenczei-K. Végh 1969., Kalicz-Makkay 1977. 68.) ill. Kisvarsány-hidéri lelőhelyen földbe mélyített kemencéről tudunk (Korek 1983) a Szatmár-csoport telepén. A tiszadobi kemence kerek, 80-90 cm átmérőjű, tapasztásából kb. 2 cm vastag réteg erősen át volt égve. Tapasztásában nagymennyiségű kerámiatöredék biztosította az 23