Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)
egyenletes hőt. Ezekre kemény, meszes réteg rakódott rá, erősen ráégve. Alatta egy kb. 1 cm vastagságú, cserepekkel kirakott másik kemence sütőlapja volt. Ennek átmérője 65-80 cm. Ez utóbbinak a mai felszíntől mért mélysége 240 cm. A két egymás feletti sütőfelület minden.kétséget kizáróan az újkőkori tiszadobi csoport telepéhez tartozott. A körülötte megfigyelt jelenségekből biztosra lehet venni, hogy a kemence szintjén a település egyéb objektumai is megvoltak (erre a szelvény teljes hosszában előkerülő rendkívül nagy mennyiségű kerámiából és állatcsontból lehet következtetni), de amint azt már említettük - a többszörös bolygatás miatt a telep szerkezetére vonatkozó megfigyeléseket nem lehetett tenni. A gödrökkel és későbbi beásásokkal erősen szabdalt felületen így csak azt lehet igazolni, hogy a lelőhelyen a tiszadobi csoporthoz köthető járószinten a rá jellemző kerámiával kitapasztott, két egymás feletti, megújított kemencét bontott ki a% ásató. A legkevesebb információt a Tiszavasvári-Köztemetőben feltárt erősen rongált településről nyerhettünk. Az épen maradt egyetlen gödör (3. számú) hiteles leletanyaga és a köztemető területén összegyűjtött kerámia- és patics-törmelék alapján ill. a telep kiterjedésére vonatkozó megfigyelésekből arra gondolunk, hogy a két előző telepnél kisebb ez'a lelőhely. A településtől távolabb, mintegy 30-50 méterre, mindenféle megfigyelhető objektum nélkül előkerült egy nagyméretű 18 hombáredény. Különös jelentőséget ad ennek, hogy a gödörből kikerült kerámia anyagban viszonylag kevés nagyméretű tárolóedény töredékét találtuk meg. A három telep-részlet vizsgálata alapján tehát megálla24