Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

KÖZÉPSŐ NEOLITIKUM Kutatástörténet A fentiekben már említett okok miatt az Északkelet-Alföld neolitikumának kutatását sokáig a középső neolitikutnban fellépő vonaldíszes kerámia kultúrájának vizsgálata jelentette, hiszen a korai újkőkorból semmilyen régészeti anyag nem volt ismert a vidékről. A vonaldíszes agyagművesség első összefoglalása Tompa Ferenc nevéhez fűződik (Tompa 1929), aki a bükki kultúra III. szakaszaként, bükki-tiszai átmenetként értelmezte azt a leletkört, amelyet a későbbi kutatások alapján tiszadobi csoport néven foglalt össze a régészeti szakirodalom. Korek 3. az orosi lelőhely feltárása kapcsán (Korek 1951), majd a vonaldíszes kerámia elterjedési területét vizsgálva (Korek 1960) még nem tartotta önálló csoportnak a vonaldíszes kerámia körén belül. A Tiszavasvári-Berecki halom leletmentése után írt cikkében Csalog 3. (Csalog 1955) az "Alföld északi felében több helyen is megtalálható" anyagot a bükki műveltség egy helyi csoportjának vélte, melynek népessége a "Bükk vidékről rajzott le az Alföldre, emlékanyagának zöme az új lakóterületen is készült,, de ez a helyi csoport fenntartotta továbbra is a kapcsolatot a bükki törzsterülettel." Tipológiai alapon a tiszavasvári leletek kapcsán ezt a leletegyüttest térben a tiszai és a bükki közé helyezte, időben pedig mindkettővel párhuzamosította. A bükki kultúra elterjedését vizsgáló munkájában Korek 3. és Patay P. a területről származó leleteket a régibb vonaldíszes műveltséghez vagy a bükki kultúrához -tartozónak 17 lug,